Drosophila suzukii (Foltosszárnyú Muslica) Elleni Bio Védekezés

A közönséges ecetmuslica nőstényének nincs olyan tojócsöve, amely áttörné az ép gyümölcs héját, ezért kizárólag már megrepedt, túlérett vagy rothadó termésre rakja petéit. A Drosophila suzukii nősténye ezzel szemben fűrészes szélű, kitinizált tojócsövet fejlesztett ki, amellyel az egészséges, kemény héjú, még be sem érett bogyós gyümölcsbe is be tud fúrni, így a fertőzés jóval korábban és észrevehetetlenebbül indul.

A nőstény Drosophila suzukii már a zöld, éretlen bogyókba is berakja a tojásait, jóval azelőtt, hogy azok színt váltanának vagy a szem számára érettnek tűnnének, ezért mire az első piros szamóca megjelenik, a fertőzés gyakran már hetekkel korábban megtörtént. A korai, kiültetéskori hálózás megelőzi, hogy a nőstény egyáltalán hozzáférjen a fejlődő termésekhez, míg az éréskor felszerelt háló már csak a látható károkat képes csökkenteni, a korábbi fertőzést nem.

Az almaecetes csapda elsősorban monitorozó eszköz, amely jelzi a kártevő jelenlétét és aktivitásának időbeli lefutását a kertben, de a befogott egyedek száma töredéke a ténylegesen jelen lévő populációnak, mivel a muslicák a friss, érő gyümölcsöt sokkal vonzóbbnak találják, mint az ecetes csalétket. Emiatt a csapda önmagában nem képes érdemben csökkenteni a kártevő létszámát, csak jelzi, mikor kell fokozni a fizikai védekezést (háló, napi szüret).

A kaolin egy finomra őrölt, fehér agyagásvány, amely a gyümölcs és a levelek felszínén vékony, fehéres réteget képez — ez nem mérgezi meg a muslicát, hanem mechanikusan és vizuálisan teszi kellemetlenné és felismerhetetlenné a termést tojásrakó felületként. A por megváltoztatja a gyümölcs illatprofilját és tapintási jellemzőit is, amitől a nőstény kevésbé ismeri fel azt alkalmas tojásrakóhelyként, így a fertőzési arány jelentősen csökken vegyszeres beavatkozás nélkül.